Az utazás napja … 8:03 Július 24. Péntek
A reptéren
Sziasztok Manókák! (szóljatok, ha nem tetszik a nevetek) Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig hanyagoltalak titeket, és a blogot de bevallom őszintén, hogy semmi időm sem volt rá. Ott voltak a nyelvtáborok, és a nyaralás, a táborokból mindíg későn értem haza, és nem volt energiám a blogommal foglalkozni, a nyaraláskor, meg csak tabletről tudtam netezni, és azon meg nem tudtam írni. De hál' Istennek megint itt vagyok, és a blognak szentelem a figyelmemet. Nem húzom tovább a szót, jó olvasást, és véleményeket kérek kommentbe!
Sok puszi: Charlotte xxx ♥
Sziasztok Manókák! (szóljatok, ha nem tetszik a nevetek) Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig hanyagoltalak titeket, és a blogot de bevallom őszintén, hogy semmi időm sem volt rá. Ott voltak a nyelvtáborok, és a nyaralás, a táborokból mindíg későn értem haza, és nem volt energiám a blogommal foglalkozni, a nyaraláskor, meg csak tabletről tudtam netezni, és azon meg nem tudtam írni. De hál' Istennek megint itt vagyok, és a blognak szentelem a figyelmemet. Nem húzom tovább a szót, jó olvasást, és véleményeket kérek kommentbe!
Sok puszi: Charlotte xxx ♥
A reptérre menet vagy Lolesz, vagy Guszti folyamatosan hívogatott vagy Natit, vagy engem. Sőt, még olyan is volt, hogy miközben én Lolesszal beszéltem a telefonon, Guszti hívta Natit.
Én megértem, hogy poénos kedvükben vannak, de sajna anyu túl ideges volt a poénkodáshoz. Annyira, hogy az ötödik hívásnál már majdnem, hogy kiabált:
-Ha még egyszer megszólal valakinek a telefonja, kihajítom az ablakon. Mindegy, hogy az kié.
-Ha még egyszer megszólal valakinek a telefonja, kihajítom az ablakon. Mindegy, hogy az kié.
Ekkor csörrent meg a telefonom. Anyu nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta felém. Bizonyára a telefonomat kellett volna a kezébe adnom.
-Ez az utolsó. Ígérem. Csak hadd vegyem fel. Légyszi!! Légyszííí !!- néztem rá könyörgően.
-Utolsó.- mondta komoran. Felvettem, Lolesz hívott.
-Szia. Nem. Még nem értünk oda. Csak pár perc.- hadartam egyből.
-Rendben. Siessetek. Szia.
-Oké, de többet ne hívogassatok, se engem, se Natit, mert hanem a telefonjaink megtanulnak repülni.
-Mii ??
-Semmi, semmi. Majd beszélünk. Várjatok meg. -mondtam, azzal letettem a telefont.
* * *-Ez az utolsó. Ígérem. Csak hadd vegyem fel. Légyszi!! Légyszííí !!- néztem rá könyörgően.
-Utolsó.- mondta komoran. Felvettem, Lolesz hívott.
-Szia. Nem. Még nem értünk oda. Csak pár perc.- hadartam egyből.
-Rendben. Siessetek. Szia.
-Oké, de többet ne hívogassatok, se engem, se Natit, mert hanem a telefonjaink megtanulnak repülni.
-Mii ??
-Semmi, semmi. Majd beszélünk. Várjatok meg. -mondtam, azzal letettem a telefont.
A reptérre érve gyorsan kipattantunk a kocsiból és a repülő felé siettünk, magunk után hurcolva a csomagjainkat (persze anyu és Lola is segítettek). Búcsúzkodás közben anyu még elmondta a szokásos dolgokat: ne igyunk (sokat, na jó ezt csak én gondoltam oda :D), viselkedjünk rendesen, ne költsük el minden pénzünket, együnk rendesen, stb.
És aztán végre felszállhattunk. :)
És aztán végre felszállhattunk. :)